Sok-sok évvel ezelőtt édesanyám rengeteg terítőt hímzett, mégpedig igen szépen. Ezek a terítők az évek során kissé megfakultak és már jó ideje valamelyik szekrény mélyén lapulnak. Az asztalokra már nem fognak kikerülni, de megválni is sajnál tőlünk az ember. Arra gondoltam, ha nem is terítőként, de valamilyen más funkcióval új életet adhatnék valamelyiknek. Így hát elkértem egyet anyutól és megmondtam neki, hogy szét fogom vagdosni, csak akkor adja, ha ezt sem bánja. Azt viszont nem tudta mi készül a terítőjéből...
![]()
Anyukám a szabadidejében szeret olvasni. Az elmúlt években Wass Albert összes könyvét elolvasta már. Ezért arra gondoltam, készítek neki egy könyvjelzőt, mégpedig a saját maga által - még lánykorában - hímzett egyik terítőjéből.
Anyukám a szabadidejében szeret olvasni. Az elmúlt években Wass Albert összes könyvét elolvasta már. Ezért arra gondoltam, készítek neki egy könyvjelzőt, mégpedig a saját maga által - még lánykorában - hímzett egyik terítőjéből.
Körbevágtam a legjobb állapotban megmaradt mintát, így a könyvjelző méretét a hímzett motívum határozta meg. Ehhez igazítva kiszabtam még egy sárga filcdarabot és két rávasalható közbélést is. Az egyik közbélést a terítő darabka hátuljára, a másikat a sárga filcre vasaltam. Ez utóbbira egy vastagabb kalapgumit varrtam úgy, hogy a filc színén egy-egy pici gomb tartsa. A filcet összevarrtam a terítővel, majd beszegtem egy keskeny zsinórral.
Ezzel el is készült a hímzett könyvjelző egy Nyírő József könyv mellé, amit egy tavaszi virágcsokor és egy milotai mézes diótorta kíséretében adtunk át anyunak.
Még nagyon sok boldog születésnapot kívánok anyukám! :)