Egy ideje szemezgettem már a boltokban kapható, pihe-puhának tűnő, varrott kutyafekhelyekkel. De meg kell mondjam, nem csaptam le egyre sem, mert szerintem méreg drágán adják őket.
Hát akkor varrok. Nem gond. De miből legyen a belseje és mi legyen a huzat?... Aztán eszembe jutott a réges-régi takaró, amit már ki tudja ki és mikor használt utoljára. Évek óta csak a helyet foglalja...
A steppelt takarót 6 egyforma részre osztottam, mert két párna készült (két kutyám van) és mindegyikbe 3 réteg került. Azért, hogy a rétegek ne mozduljanak el egymáson egy régi paplanhuzatba varrtam bele őket, olyan szorosan, ahogy csak tudtam. Ez a huzat nem cserélhető, a funkciója csupán a rétegek egyben tartása.
A külső, mosható rétegnek viszont strapabíró anyagból kellett készülnie. Ehhez anyukámtól kaptam meg a nála régóta a szekrényben tengődő farmer anyagot. Vettem egy jó hosszú cipzárt - ami a párna 3 oldalán fut végig a könnyebb cserélhetőség érdekében - és kb. ennyi is volt a két új kutyafekhely teljes költsége...
Jó érzés a régi, már nem használt dolgoknak végre új funkciót találni és megnyugtató az érzés, hogy nem őrizgettem ilyen sokáig hiába, valamire mégiscsak jó lett. :) Na és persze az sem elhanyagolható, hogy a párnák tulajdonosai - Blöki és Borka - is elégedettek, mert szemmel láthatóan szívesen fekszenek az új párnáikra. :)