Mostanában gyakran összefutok olyan képekkel, amiken azt mutatják be, hogy mi mindent kezdhetünk a leselejtezett autógumikkal. Ilyesmire még gyerekkoromból is emlékszem. Többünknek volt hatalmas traktorgumiban kialakított homokozója és autógumiból eszkábált hintája. Anyukámnak még most is van az udvarán olyan virágtartó, ami - talán a hetvenes évek divatja szerint - autógumiból készült. Az abroncsot kifordították és az egyik oldalát cikk-cakkban megvágták, így az kinyílott, mint egy virág. A belsejét ezután feltöltötték termőfölddel és beültették virágokkal.
Úgy látom, manapság újra egyre többen elgondolkodnak azon, mit lehetne még kezdeni a gumikkal. Általában valamiféle kerti díszt igyekeznek készíteni belőlük. Láttam már képet pl. abroncsból kreált hattyúról, óriás csigáról, krokodilról és olyan bútorokról, melyekről messziről látszott, hogy miből is készültek. Az újrahasznosítás gondolata szempontjából a próbálkozást dicséretesnek tartom, viszont az esztétikai értékük számomra kétséges.
Amiért most mégis ezzel a témával foglalkozok, az az itt bemutatott bútoroknak köszönhető. Ezekről első ránézésre senki sem mondaná meg, hogy miből készültek. Valamennyinél autógumik adják a bútorok alapját és az ülőkék rugalmasságát, a köréjük font ill. ragasztott színes zsinegek pedig biztosítják azt az esztétikumot, amit én a többi abroncsból készült használati tárgynál olyannyira hiányolok.
Képek forrása: